Az aszalás egy tartósítási eljárás, melynek eredményeként a gyümölcs össze aszalódik és elveszíti mind tömegének, mind víztartalmának java részét.
Megfelelő éghajlaton az aszalás napon történik. Általában fa rekeszekbe rakják ki a napra az aszalni kívánt gyümölcsöt.
Ezt az aszalási eljárást egészen az ókortól a mai napig használják. Régről ismert aszalt gyümölcsök a füge, a szőlő, a szilva és a sárgabarack.
Ezt a hagyományos eljárást még manapság is sok helyen használják elektromos berendezések hiányában. Léteznek fából, illetve újrahasznosított anyagokból készült napkollektoros, sörkollektoros aszalóberendezések is.
Ipari aszalásnál leginkább az előfőzött aszalásról beszélünk. Ennek során az aszalt gyümölcsök édes ízüket és tökéletes állagukat a főzővízbe adagolt nagy mennyiségű cukornak köszönhetik. Ez a húzatás, amelynek során az aszalni kívánt gyümölcsöt (szeletelt-alma, -banán, szilva, sárga barack) cukros lében főzik lassan, így a gyümölcsök nagy mennyiségű cukrot vesznek fel. Ez a folyamat vákuumos térben történik azért, hogy a gyümölcshúsban található gázok eltávozzanak és helyükre a főzővízben található cukor kerüljön. Ezzel egyszerre lesz édesebb és nagyobb tömegű is az aszalt gyümölcs. Természetesen minősége picit eltér a hagyományosan napon aszalt gyümölcsökétől.
Másik az utóbbi időkben elterjedt aszalási eljárás a fagyasztva szárítás, vagy más néven a liofilezés. Gyorsfagyasztáskor az aszalni kívánt gyümölcs a nedvesség tartalmából jégkristályok képződnek. Ezeket aztán alacsony hőmérsékleten eltávolítják, így a C-vitamin-veszteség minimálisra csökken.
Az aszalás elkerülhetetlenül megváltoztatja a gyümölcs összetételét. Minél hosszabb a tárolási idő, annál kevesebb az aszalt gyümölcs vitamintartalma.
A szilvát soha nem mossuk meg, csak töröljük. Mindig egészséges gyümölccsel dolgozunk, ami mentes mindenféle betegségektől, kártevőktől, sérülésektől.
A nagyobb szemeket felezve, a kisebbeket egészben is aszalhatjuk. Amikor szép, napsütéses időnk van, a szilvákat fokozatosan a napra terítjük, de nem egész nap, alkalmanként 2-3 órát, majd az árnyékba visszük, ahol ismételten csak kiterítjük, naponta többszöri átforgatás mellett. Óvjuk a gyümölcsöket az esőtől, szennyeződésektől, és minden más szabadban fellelhető élőlénytől, ami kárt tehet benne. Amikor úgy látjuk, hogy kellően megaszalódott a szilva – a gyümölcs húsa elvesztette eredeti állagát, megnyomva nem enged lét, nyomásra még rugalmas, nem száraz –, akkor készen vagyunk. Fonott kosárban, vászonzsákban, hűvös helyen, naptól, magas páratartalomtól védett helyen tároljuk.
